Ursula von der Leyen az Európai Bizottságot az európai védelmi erőfeszítések strukturáló erőjévé akarja tenni

Hello, és itt vagyunk.
Putyin azután támadta meg a Donbászt, hogy Kijev külvárosában verést kapott, a rosszul előkészített hadművelet azzal az illúzióval indult, hogy az ukrán katonák nem lesznek alkalmasak a feladatra, és az élen álló nyugati államok csak gyengén fognak reagálni. a Nyugat reakciója gyenge, de a Javelins a földön van, az ukránok pedig kutyaként harcolnak fővárosuk megvédéséért.
Putyin ideges, farkával a lábai között távozik, és országát háborús gazdaságba helyezi, nincs vesztegetni való idő ezekkel a degenerált nyugati seggfejekkel és a náci ukránokkal.
Az ellenségeskedés újrakezdése, nincs több móka, gyárak lefoglalása, fazekak, serpenyők felváltva kagylókra, háborús termelés, minden eszköz jó, elektronikus hadviselés, dezinformáció, kiber, ellenfelek kiiktatása, már nem láttuk, most már mindenhol látjuk , Putyin megemészti csalódottságát és bosszút esküszik, kilábal a kudarcokból
.A Nyugat megdörzsöli a szemét és nem hisz a bizonyítékoknak. Putyin azt akarja, hogy a maga Nagy OROSZORSZÁG teljes legyen és teljes legyen az egész Oroszország cárainak idejéből.
Szankciók és rémkiáltások, címlapok és gúnyos kommentek az OROSZ harci képességeiről és hadieszközeik középszerűségéről, ne félj, mi vagyunk a legerősebbek, főleg a tévében.
Putyin megértette, hogy szétszórtak vagyunk, gyengén felkészültek és képtelenek vagyunk konfliktust tervezni Nagy-Oroszországgal, de ez az, ami takonyfüzérként lóg az orrunk felett.
Egymásra nézünk, és rosszhiszeműen és jó lelkiismerettel számoljuk a pontokat, hagyjuk, hogy az ukránok meghaljanak, miközben kérdéseket teszünk fel magunknak arról, hogy miként lehet a legrosszabbra legjobban számítani.
Újbóli szankcionálás abban a tévhitben, hogy ez elég lesz a nagy cár elkedvetlenítéséhez és az orosz gazdaság térdre kényszerítéséhez.Putyin bűzlik az ellenségei iránti leereszkedés, és abban az illúzióban hagyja őket, hogy biztonságban vannak.
Hiba és újrahiba, nem mintha egy hollywoodi produkcióban lennénk, Putyin nem törődik vele, és Hszi Jimpinggel, Kim Dzsong Unnal, Hameneivel és más fegyverszállítókkal járja a nagyhercegeket, tovább árulja elixírjét a legtöbbet licitálóknak, sőt a nyugatiaknak is német fejek leple alatt, így begyűjtve a hadiiparához és újraválasztásához szükséges milliókat.
Nagyon jó neki, mert az ukrán front a legfrissebb hírek szerint hamarosan enged az orosz hordák lökésének Avdiïvka oldalán.
Számos és jól felfegyverzett orosz csapat halad előre, ellentétben azzal, amit stratégáink mondanak.
Nem vette-e át Európa legnagyobb atomerőművének irányítását, nem öntötte el a Dnyeper partját életek figyelmen kívül hagyásával, nem bombázta-e büntetlenül iskolákat, kórházakat és városokat, reakció nélkül hagyva ellenségeit?
A nyugatiak felébrednek és kitörnek letargiájukból. A dolgok elfajulnak, és a háború kicsúszik rólunk, Putyin fölénybe kerül.
Úgy nézünk egymásra, mint a porcelán kutya, azzal az illúzióval számítunk a jenkikre, hogy SAM bácsi a segítségünkre lesz, hiba, az államok részvényeseket váltanak, és a dolgok rosszul mennek.
A dollár a Kongresszusban ragadt.
Európa kezd egzisztenciális kérdéseket feltenni magának.
Putyin gúnyolódik és élvezi a nyugati nézeteltéréseket, Putyin ujjong, hogy az ország a cipője az ő felállítása is, és az újraválasztása kétségtelen.
Elfelejtettük, hogy ahhoz, hogy megérdemeljük a békét, nemcsak felkészülnünk kell a háborúra, hanem mindenekelőtt készen kell állnunk megvívni azt, nem érdemeljük meg a békét?
Most talán már késő reagálni, készek vagyunk-e csapatokat küldeni megölni az ukrán frontra, hogy valódi hadigazdaságra váltsunk, és ne civakodjunk?
Putyin nem ad okot, ne legyen kétségünk, akkor is végigmegy, ha az atomkoktélját az ukrán vidékekre, városokra dobja.
Meg tudjuk menteni fiataljainkat és mindennapi kényelmünket, hagyjuk a kis nyugati álmainkat, illúzióinkat, vessünk véget a gondozó medvéknek, több lesz a síró, fogcsikorgató ember.
Vezetőink jól tudják, hogy rohamosan közeleg a határidő, és máris beleborzong a kilátásba, hogy meg kell küzdenünk nyugdíjaink, fiataljaink jövőjének bizonytalanságával és a közelgő katasztrófával. A fiatal oroszoknak nincs más választásuk, a front vagy a halál, és ez ebben az esetben is ugyanaz. Hogyan reagáljunk egy olyan ellenségre, aki nem számol a halálával, és szembeszáll az észérvekkel a legerősebb és a megtorlás segítségével.
Az apró trükkök annak kiderítésére, hogy ki fogja átvenni az európai fegyvergyártási szerződések vezetését egy olyan konfliktusban, amely Dantesque-nek ígérkezik. szívd Biden farkát.
Jelenleg csak az ipari eszközeik, az exportjuk és a csökkenő kereskedelmi mérlegük érdekli őket, nincs kedvük elveszíteni európai vezető pozíciójukat. Finoman szólva is gyanúsnak tűnik számomra a felelősségük a fegyverszállítással kapcsolatos késéseikért.
Franciaország immár hét és öt éve az ürességben prédikál az európai védelem felépítéséért, a Bundestag nem akarja, és az európaiak tömegesen vásárolják az USA-ban készült gyártmányokat, elragadva azokat a labdákat, amelyeken a fenekükkel találkoznak. székek, és ha az izgága jenki a paranoiás delírium rohamában úgy dönt, hogy bizonyos kompenzáció nélkül nem biztosítja többé a pótalkatrészeket, az nem teszi meg.
Erősségeink a hibáink, Putyin nevet és élvezi a különbségeinket és a halogatásunkat, és ott támogat, ahol fáj, játszik a különbségeinkkel, mester ezen a téren.
A függőségünk már régóta nem tartozik ránk.
Most a falnak állunk
Háborúba küldjük a fiataljainkat, vagy hagyjuk, hogy Putyin összezúzzon minket?
Nekem úgy tűnik, hogy nagyon későn ébredek fel, misét mondtak? Szükséges lesz-e a Kelyhet a sárig inni?
Részemről nyilvánvaló, hogy nem állunk készen, és nem szabad azzal áltatnunk magunkat, hogy a birtokunkban lévő lapok nem a javunkra szolgálnak.
Valóban valósághű ez a sötétszürke kép? A jövő megmondja